Sajnos, mint oly sokszor máskor, a vadászat és vadgazdálkodás védelmében nem lépnek fel olyan szervezetek akik megfelelően sok átlagemberhez eljuttathatnák álláspontjukat, vagy ezt nem teszik elég hatékonyan. Ebben persze a médiának is szerep jut, hogy mely híreket karolja fel jobban.
Ez a cikk elsősorban a laikusoknak szól, célja, hogy egy picivel mélyebb betekintést nyerhessenek egyes természeti és környezeti folyamatok, hatások és a vadgazdálkodás működésébe a biodiverzitás megőrzésével kapcsolatban.
Kezdjük el azon a ponton, hogy vajon mit is művelnek a vadászok? Vajon csupa gyilkolási vágyát és agresszivitását máshol kiélni nem tudó, ezért ártatlan állatokat kegyetlenül lemészárló emberek speciális gyülekezete, akik gondolkodás nélkül lelőnek mindent amit lehet, addig amíg el nem fogy az összes? Nézzünk egy kis statisztikát!
Hely nincs elég és a tényeken sem változtatna ha minden vadfaj állományalakulását leírnám, úgyhogy a gímszarvas és a mezei nyúl példáján megyek végig a nagyvad és az apróvad helyzetén. Mivel e két leosztáson belül a fajok populációi hasonlóan alakulnak a két példafajjal megfelelően tudom jellemezni a többi alakulását is. Ha valaki többre kíváncsi megtekintheti a statisztikai adatokat az Országos Vadgazdálkodási Adattár oldalán.
Gímszarvas
1. ábra: Gímszarvasállomány alakulása (db) 1960 és 2001 között (Országos Vadgazdálkodási Adattár)
Mint látjuk, egyik legfontosabb vadászható fajunk a gímszarvas állománya folyamatosan növekszik. Ez vajon azt jelenti, hogy nem vadásznak rá? A gímszarvas teríték 1960 és 2002 között közel 17 000-ről majd 83 000-re nőtt. Nos úgy tűnik, hogy valahogyan e fajunk képes elviselni a növekedő vadászati nyomást, sőt még további növekedést is képes produkálni. És ez elmondható a többi nagytestű vadászható fajunkra is. Bónusz kérdésként feltehetném, hogy vajon mi történne ha nem vadásznánk ezekre a fajokra? Az okozott mezőgazdasági, erdészeti, természeti és egyéb épített javakban keletkezett károk az átlagemberek számára is hamar világossá tennék mennyire fontos is a vadászat.
Mezei nyúl
Ezt nem ábrázoltam diagrammon, de persze ugyan úgy elérhető az adattár honlapján, mindenesetre populációja az 1960-as évek egymillió fölötti állományáról a 2000-es évekre 500 000 közelébe zuhant. Az elejtett példányok száma is 500 000-ről 130 000-re esett vissza. Rögtön szembetűnhet, hogy a gímszarvashoz képest jóval nagyobb az elejtések aránya a teljes populációhoz képest. Azonban ha figyelmbe vesszük, hogy a gímszarvas évente egyszer 1 utódot, míg a mezei nyúl évente 2-3-szor 1-5 utódot hoz a világra, ez a különbség el is tűnik.
Vajon mi a magyarázata annak, hogy az egyik vad létszáma nő, a másiké pedig csökken, ha a vadászok mindkettőre ugyan úgy vadásznak? Esetleg vajon más is meghúzódik a háttérben amit kevesebbszer reklámoznak? Mi az ami döntően befolyásolja egy faj populációinak alakulását? Természetesen a környezete. Van-e elég táplálék, ivóvíz, búvóhely, szaporodásra alkalmas hely, ha van milyen minőségű, és vajon elérhető-e? Ugyanis pl. az autópályák erősen lekorlátozzák a fajok lehetőségeit, átkelni rajta sok fajnak nem lehetséges. Ha egyesek mégis megpróbálják abból pedig könnyen baleset lehet. Ez kinek a hibája? Természetesen a vadászé aki nem figyelt, véletlenül sem az autópálya kivitelezőjéé, aki elfelejtett vadátjárót építeni az autópályára/ba. De ha a kisebb termetű állatokat vesszük alapul, egy mezei nyúlnak a néhány kilométerrel távolabb fekvő cserjesáv már szinte elérhetetlen távolban van. Pedig néhány kilométer hosszú búzatáblákat elég gyakran látni.
Még egy kis adat:
Vajon akkor miért nő mégis a gímszarvas állománya? Nézzük meg az élőhelyét. Mit szeret? Az erdőt. Hogyan változott az erdőterületek aránya 1960-2001 között? Így:
2. ábra: Magyarország erdőterületeinek alakulása (ha) 1960 és 2001 között (Országos Erdőállomány Adattár)
Vajon összefügg a két adatsor? Végezzünk egy kis statisztikai elemzést:
3. ábra: A gímszarvas állomány és az erdőterületek közti regresszió analízis eredménye
A korrelációs koeffíciens 0,95, míg az r2 értéke 0,9, ami azt bizonyítja, hogy a két adatsor között igen erős összefüggés áll fenn.
Mezei nyúl esetében hirtelen nem találtam megbízható adatokat a mezőgazdasági termelés jellemzőinek alakulására, mindenesetre ott is elmondható, hogy nem a vadászat az állománycsökkenés fő oka, hanem az élőhelyben bekövetkező kedvezőtlen változások. Gondolok itt a nagyüzemi mezőgazdaság elterjedésére, az egyre hatékonyabb gyomirtók használatára, a cserjesávok, erdősávok, csenderesek, minden lehetséges folt beszántására, monokultúrás táblák kialakulására, stb. Ilyen körülmények között csoda, hogy nem talál elég táplálékot és búvóhelyet?! Ugyan ez igaz a többi apróvadra is, valamint a hasonló nem vadászható, természetvédelmi oltalom alatt álló fajra is. Az esetek döntő többségében az élőhelyek kisajátítása és megváltoztatása okozta a fajok visszaszorulását. Ezt Semjén Zsolt levelére reagálva a Magyar Madártani Egyesület is elismerte, mely cikkében így fogalmaz: „Az apróvadállomány sajnálatos csökkenéséért leginkább élőhelyük pusztulása így a mezőgazdaság felelős...” Nagyon szimpatikus hozzáállás részükről az együttműködés sürgetése. „A vadgazdálkodás és a természetvédelem közös érdeke ezen folyamatok megfordítása, amiért megéri összefogni és közösen tenni...” „ az MME felajánlja segítségét és kéri, hogy a mérvadó vadászati szakmai intézmények, mint a Nyugat-Magyarországi Egyetem és a Szent István Egyetem bevonásával induljon párbeszéd.”
Én is arra buzdítok mindenkit, hogy közösen fogjunk össze és tegyünk a természet védelméért, mindemellett azonban arra kérem az érintett szervezeteket, hogy szakmailag megalapozott és indokolt esetben ne zárkózzanak el a védett fajok újból vadászhatóvá tétele ellen, hiszen ez a természetvédelem érdemeit is kiemeli. Másrészről a vadászok és a vadgazdálkodás soha nem a természet ellen tevékenykedett, mindíg annak megőrzése, sokszínűségének fenntartása volt a célja, így ezek a fajok nem gondatlan kezekbe kerülnének.
Elég sok mindenbe belevágtam sietségembe, de egyenlőre csak ennyit írok. De azért ha már így belekezdtem folytatni fogom a kis eszmefuttatásomat (lehetőleg kicsit szervezettebben).
